Chilis-mézes gyömbéres csirke a támogatóimnak

Nóra barátnőm barátném barátosném barátleányom (ázze, hogy nevezze a férfiember azt a lányt, akivel jóban van) szóval hogy lánybarátom a kezdetektől figyelemmel kísérte a blogom alakulását. Folyamatosan bombázott facebook-üzenetekben, hogy mekkorákat röhög a baromságaimon, osztotta, lájkolta, terjesztette, ajánlotta, tehát nagy valószínűséggel szerzett nekem pár olvasót. Úgy véltem hát, illendő lenne meghívnom vendégségbe a párjával együtt, és összetákolni nekik valami igazán igényes kaját, hamáregyszer...
Meg is állapodtunk a menüben: Mézes-chilis gyömbéres csirke sült burgonyával és rizzsel, sült sajtgolyóval és zöldsalátával.
Azt hiszem, eléggé várták...

A szívatós hagymás sörkifli

4 évig laktam haverokkal egy másfél szobás albérletben az egyetem alatt.
Egybenyílóban.
Az aztán érdekes időszak volt. Négy ivarérett kan 40 négyzetméteren nem épp ideális lakókörülményeket hoz létre. Azonban a sok szívás mellett volt egy fénypontja az életünknek: Amikor évente egyszer kaptunk egy nagy zacskó hagymás kiflit Toys anyukájától.
Hogy ez hogy alakult ki, hogy csakis évente egyszer, szeptemberben részesültünk ebből a szeretetcsomagból, azt ne kérdezzétek. Ritkaságánál fogva azonban egyfajta legendává vált a hagymás kifli, ezért úgy vártuk a szeptembert, mint a megváltót.
Aztán most, mikor épp dühödten kerestem a neten a sváb hagymakrém receptjét, amivel az egyik barátnőm két éve hiteget (mármint, hogy készít nekem) szembejött a sváb hagymás sörkifli receptje. Feltámadtak az emlékek. És mivel a care package-ből többé már nem részesülök, egyetlen megoldás maradt: Magamnak kell elkészítenem.

Pincepörkölt bográcsban, vidéken

- Szia hús...
- Szia Ross. Rég találkoztunk.
- Igen... Jól nézel ki.
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. Mintha fogytál volna... Biztos a sok zöldség.
- Te is tudod; anyagi lehetőségeim nem teszik lehetővé, hogy tartós viszonyt folytassak veled. De hidd el: nagyon hiányoztál.
- Nem tudom, képes leszek-e megbocsátani hűtlenkedéseidet.
- Rengeteget fantáziáltam rólad.
- Ne mondj ilyeneket...
- Igen, gyengéd szálak fűznek a karfiolhoz és a csicseriborsóhoz, a spenótba és a brokkoliba talán kicsit szerelmes is vagyok, de közben soha nem tudtalak kiverni a fejemből.
- Ó, Ross... ne...
- Magamban akarlak érezni!
- Elgyengülök...
- Gyere ide, bébi...!
Omnomnomnom nyamm csamm csamm cupp cupp nyam. 

Próbáltam diszkréten beszélgetni az asztalon kéjesen heverő négy kiló marha- és a két kiló disznóhússal, de nem nagyon ment. Viszonyunk alighanem szemet szúrt a társaság tagjai számára.
- Ez egy fura ember... - hallottam valahonnan hátulról.

Babosrakott ilyen mindenféléből

Két hete a lakótársaimmal és egy barátnőnkkel vacsorára voltunk hivatalosak. Fiatal háziasszonyunk és férje lasagnával várt minket, azelőtt pedig igen finom kelkáposztafőzeléket kosztolhattam náluk. No persze ez még azelőtt volt, hogy szakács-énem feltámadt volna poraiból.
- Hogy álltok a rakott krumplival? - kérdeztem aztán tőle facebookon.
- Az egy jó dolog! :)(: - jött a válasz.
- Na akkor majd a lasagnát azt törlesztem felétek.
És így ennyiben is maradtunk. Gondoltam, valamikor a hét második felében majd össze is ütök valamit, és meghívom őket vacsorára. De nem kapkodunk. Ejjráérünkarramég.