2013. november 18., hétfő

Kakaós csiga torony

Van mellettünk egy pici kis pékség. Reggelente általában oda járok kávézni, a nénike kedves, aranyos, a kávé csak 100 forint, Bubi meg odavan a gyrosos táskájukért.
Aztán egy reggel a kávém mellé vettem kakaós csigát is, és miközben a cipőjavítós fickó bodegája előtt majszolgattam, belém csapott a gondolat: Hát ilyet én is tudnék csinálni!
Na jó, ha pékséges minőségűt nem is... de mostanában annyi tésztát gyúrtam, hogy nem ijesztenek meg különösebbek a kelttésztás dolgok.
Szóval miért ne? Megpróbálhatom.


Az internet tobzódik a kakaóscsiga-receptekben. Minden gép elé szabadult háziasszonynak van valami szupertitkos receptje, amit innen-onnan összecsipegetett. Ezek persze csak annyira titkosak, hogy első dolguk volt megosztani az internet lakóival.
Mivel nem tudtam dönteni, azt választottam, ami egy közösségi receptes oldalon a legtöbb kommentet kapta. Rápislantottam, pozitívak voltak, jöhet.
Én voltam a hülye.




Hozzávalók: 

  • 50 dkg liszt
  • 25 dkg sütőmargarin
  • 3 dl tej amennyit fölvesz
  • 3 dkg élesztő
  • 2 tojássárgája
  • 5 dkg porcukor
  • csipetnyi só  A töltelékhez:
  • 8-10 dkg kakaópor
  • 10-15 dkg cukor

Első lépés: (Az élesztő felfuttatása után természetesen)
20 dkg sütőmargarint 10 dkg liszttel összemorzsolunk.
Ööööööööö....
Ööööö....
Ööö...
Jó.
Ez már érdekesen indul. Sosem hallottam még ilyet, de én követtem a receptet.



Összegyúrkáltam. Néztem, mit hogy tovább.

A tészát téglalap alakúra formázzuk. Fóliába csomagoljuk, és 1 órára hűtőbe tesszük.

Mi az, hogy tésztát? Esetleg lisztes margarint. Mert a 20 dkg sütőmargarin- 10 dkg liszt, az minden, csak nem tészta. De legyen. Fóliába csomagoltam, és behajítottam a hűtőbe. A kommentek agyonajnározták a receptet, mit akarok én itt okoskodni?

Hm... Na, mit hogy tovább.

A megmaradt lisztet összedolgozzuk a felfuttatott élesztővel, a cukorral, a tejjel, a tojássárgákkal és a megmaradt margarinnal.

Csodálkoztam egy kicsit. A recept 3 deci tejet írt...? Igaz, hogy annak egy részét átcsoportosítottam az élesztőhöz, de akkor is... Nem lesz az egy kicsit sok?
Az volt.




- CICCNYOOOOOOOOOG! - sikítottam nem sokkal később teljes kétségbeesésben.
- MI VAAAAAAN? - ordított vissza.
- SEGÍTSÉÉÉÉÉG!
- A fürdőben vagyok!
- Én meg tökig dzsuvás!
Törölközővel a fején vakarta elő magát.
- Te meg mi az istennyilát csinálsz?
- Azt mondta nekem ez a köcsög recept, hogy 50 deka lisztet használjak. De abból meg tizet ugye keverjek el a margarinnal! Aztán azt írta, hogy a maradékot, vagyis 40 dekát keverjem össze a tejjel, ami összesen 3 dl, 2 tojással, meg a maradék 5 dkg vajjal. Ez lett belőle! - mutattam fel az amorf masszát, ami a kezeimről csüngött. - Ezt szerinted hogy az istenbe' nyújtsam még majd ki? Ragad, mint a kurvaélet! Önts még a kezemre lisztet, kérlek!

Öntötte, öntötte... Csak ragadt. Megint öntötte... még mindig ragadt.
Végül az egész maradék liszt, konkrétan mind az 1 kg belement.
- Élve kéne elkaparni egy láda skorpióval, aki elbaszott arányokat rak ki az internetre - dohogtam.
- Mer a faszé hallgatsz rájuk. Mindent érzésre kell, meg amennyit felvesz.
- Harmincakárhány kommentben istenítették! Honnan tudhattam volna?
- De ha már előre látod, hogy szar az arány, miért követed?
- ....
(Utólag megnéztem minden kommentet. Az áradozások mellett sokan jelezték, hogy igenis ragacsos a tészta. Nekem van igazam.)

Végül azonban csak sikerült tésztás állagot csinálni belőle.


Szépen megkelt (így hogy már megcsináltam jóra, perszehogy) úgyhogy kiterítettem az asztalra, és a közepére dobtam kentem a vajas masszát.


Ezzel összehajtogattam, majd letakarva félreraktam még egy fél órát kelni.


Aztán azt mondták a receptek, hogy végül fél cm széles lappá kell nyújtani, és megkenni a töltelékkel. Mivel az első recept így átcseszte a fejem, nem voltam hajlandó tovább abból dolgozni, mert biztos voltam benne, hogy a töltelékkel is lesznek gondok. Úgyhogy átmentem egy olyanra, ami azt írta, elég, ha porcukros kakaóval szórjuk. (Az előző azt is fel akarta locsoltatni vagy 1 deci tejjel)

Beliszteztem az asztalt, aztán nyújtófa híján elővettem a kis cideres üvegemet, és nekiálltam nyújtani.
És nyújtottam...
És nyújtottam...
És nyújtottam...
- Jézusom... - nyöszörögtem, amikor kezdtem rájönni, hogy az egy kiló lisztből készült tészta konkrétan kibaszott nagy lett. Brutális, drabális, monstre méretű tészta terítette be az asztalomat.


Hoooooo, boy...
Ezt jó alaposan megszórtam a porcukorral bekevert kakaóporral, és elmaszatolgattam rajta a tenyeremmel, hogy nagyjából mindenhol egyenletes legyen.


Arra jutottam, hogy kakaóval dolgozni káosszal jár. Konkrétan összefog mindent. De legalább finom illatú.
Na, ezt csak fel kellett csavarni rúd alakba.
Ööö...
Hosszú lett.


Aztán olvasztott vajba mártott késsel igyekeztem egyforma szeleteket vágni belőle. Ezeket aztán sütőpapírra rendeztem.
A kakaó a transzportálás közben szóródott belőlük rendesen, úgyhogy arra jutottam, talán nem ártott volna valami nedvesítőanyagot keverni bele a porcukor mellett.



A tetejüket megkentem felvert tojással (a kakaótól persze a kenőtollam is barna lett...) aztán odaugrottam a recepthez a sütési útmutatóért. Hány fok, mennyi idő, ugye...
Egyetlen sort kaptam.

Forró sütőben megsütjük.

...


De most komolyan.

Bedurrantottam valahol középtájt, aztán az üvegablakon át próbáltam sasolni, hogy kész van-e már.
Kb. 10-15 perc kellett csak nekik.
Az nem volt vészes.
DE MAJDNEM 4 TEPSI CSIGÁM VOLT!
Hajnal egy körül járt az idő. Kurvára elegem volt a világból, meg minden idiótából, aki azt hiszi, hogy ha a júpécé beköti hozzá a Zinternetet, akkor máris meg kell osztania a receptjeit a vörldvájdvebbel.

Egyszóval hajnalban volt még egy kis szopódás, mire elkészült a rémületes mennyiségű kakaós csiga. Hát igen, egy kiló liszt...
Fuck.


- Na jól van - álldogáltam előtte. - Én ennyit a büdös életben meg nem eszek. Elosztogatom.
Így is tettem. Hagytam egy adagot Zoltánnak meg Ciccnyognak, a maradékot zacskóba tettem, és egész nap magammal hurcolásztam, és osztogattam minden szimpatikus kollégának, aki szembe jött.

Ezek a jelenetek nagyrészt így zajlottak le:
- Jó reggelt!
- Jó reggelt.
- Egy kis kakaós csigát?
- Ó, rendes vagy, kösz nem kérek.
- Én sütöttem.
- Hogy micsoda? Tényleg? Te sütötted? Komolyan? Ó, hát akkor mindenképpen megkóstolom.

Ez nem egyszer, nem kétszer, nem háromszor játszódott le.
Amint meghallották, hogy én csináltam, rávetődtek.
De most komolyan... Az ember odamegy hozzájuk egy zsák kakaós csigát kínálgatni, és nem egyértelmű, hogy az házi?
Mire gondolhattak? Hogy kiraboltam egy Tesco pékséget, mert jófejkedni támadt kedvem?
Komolyan nem értem én ezt a világot, Erzsi.

1 megjegyzés:

  1. Kérdezted volna a cukrászt. :D Az én receptembe mondjuk kicsit több dolog kell és kicsit macerásabb (háromszor kell hajtogatni), de te is kóstolhattad az eredményt. :) Jó tanács: kend be olvasztott vajjal a tésztát, mielőtt rászórnád a kakaót, úgy beszívja, és nem szóródik mindenhova a fenébe. A tojásos lekenés meg nem kell, úgyis kakaós az egész. :D

    VálaszTörlés