Paradicsomos levelestésztás nemédesség

A tarte tatin az eredetileg ilyen... édesség. Az internet legalábbis fordított almatortaként ismeri.
A francia partin, ahol azonban volt szerencsém Röfipingvin keze alá dolgozni, a vegasztroblogger, és Röfirokon Bede Anna szakácskönyvéből szemezgettünk dolgokat. (Nem, a reklámért egy buznyákot se kaptam, legnagyobb sajnálatomra.)
Itt egy elég nagy változtatással ez az étel már mint sós "sütemény" jelentkezett. Paradicsommal.
Ez volt a másik, amit a hagymáskrémizé mellé sütöttünk.

Négyhagymás izémizé némi csalással

Havonta tartunk ilyen összejöveteleket Röfipingvinnél. (Most mondjam azt, hogy... összeröffenéseket? Haha, de vicces vagyok.) Alapvetően ezek ilyen könyves események, a találkozók azonban mindig a kaják körül forognak. Az év első felében különösebb tematika nélkül követték egymást az események, néhány hónapja azonban kitaláltuk, hogy különböző országok ízeit kellene megkóstolni.
Az ehavi tematika a francia volt.
Én pedig föl lettem kérve kuktának. Örömmel fogadtam el, mert így legalább lesznek különlegességek is a blogomon.

Háziasszony vs. gasztroblogger. A májgombócos húsleves titkai

Megtörtént a bemutatás. Mármint hogy a szülői részre.
Visszatértem a bográcsozás helyszínére, azonban ezúttal népes csipetcsapat helyett egy vizsgálóbizottság fogadott, mely egyetlen személyből, barátnőm édesanyjából állt. A tét nem volt kicsi: bekerülhetek-e a családba, vagy elásnak valamelyik bokor alatt, bejelentve, hogy elvesztem odafele menet.
A kötelező körök után (úgymint felessel és sörrel itatás, összetegeződés), a beszélgetés a másnapi menüre terelődött.
Aztán mielőtt észbe kaptam volna, már fel is ajánlottam szolgálataimat.
A vendégségben se tudtam kibújni a bőrömből.