Sóágyon fetrengtetett csirke

A kakaós csiga szétosztogatásával kimondottan jól jártam. Ha értelmi képességeim Oravecz Coelho szintjén mozognának, akár azt is mondhatnám, hogy mindez NEM VOLT VÉLETLEN! A SORS vezette a kezemet, amikor úgy megszaladt a liszt, hogy végül 3 tepsi csiga lett és hajnalig szoptam vele. Másnap ugyanis ennek köszönhetően nem egy kollégámmal elegyedtem szóba a gasztronómiáról. Így pedig olyan receptekre tettem szert, hogy nagyon...
Ezek egyikét elraktároztam a későbbiekre, tekintve, hogy drága és macerás, ellenben állítólag '89-ben világversenyt nyert.
A másik azonban egy meglehetősen egyszerű, ugyanakkor furcsa technika szerint készült étel volt.
- Nem kell hozzá semmi más - mondta kollégám - Csak egy csirke, meg egy kiló só.
Ezt valahogy nem akartam elhinni. Ki kellett próbálnom.

Kakaós csiga torony

Van mellettünk egy pici kis pékség. Reggelente általában oda járok kávézni, a nénike kedves, aranyos, a kávé csak 100 forint, Bubi meg odavan a gyrosos táskájukért.
Aztán egy reggel a kávém mellé vettem kakaós csigát is, és miközben a cipőjavítós fickó bodegája előtt majszolgattam, belém csapott a gondolat: Hát ilyet én is tudnék csinálni!
Na jó, ha pékséges minőségűt nem is... de mostanában annyi tésztát gyúrtam, hogy nem ijesztenek meg különösebbek a kelttésztás dolgok.
Szóval miért ne? Megpróbálhatom.

Pangasius szelet lányrendezésben

Szóval hogy a Tescóban kóricáltunk Bubival, és elhatároztuk, hogy feltöltjük a kamrámat szárazáruval meg mindenfélével. (Valamint nemmellesleg beszereztem egy tepsit.)
- Júúúúúj! - mondta aztán barátnőm. - Ha már itt vagyunk, vegyünk pangasiust!
- Hát az meg mi a jó isten?- kérdeztem.
- Az egy hal.
- Sose hallottam még róla.
- Amit egyébként mindenki utál - tette hozzá. 
- ... Akkor miért is kellene vennünk...?
- Szerintem finom. Otthon anyával mindig azt veszünk, mert iszonyatosan olcsó, és általában le van akciózva.
- Aha. Gyanús.
- Az interneten sokan hupákolnak, hogy ezt valahonnan ázsiából hozzák, meg hogy szar körülmények között nevelik. Gyógyszerekkel, meg ilyesmi.
- Ööö...
- De amúgy nagyon finom íze van, fehér húsú és ami a legjobb: NINCS BENNE SZÁLKA! Márpedig én nem akarok úgy halat enni, hogy azon kelljen gondolkodnom; mikor halok meg.
- Jó...
- Szóval olcsó, és finom, sügérre meg nincs pénzünk.
- Jól van, jól van, ne harapd le a fejem. Veszünk pangasiust. Egyszer ki lehet bírni, akármiféle.

Paradicsomos levelestésztás nemédesség

A tarte tatin az eredetileg ilyen... édesség. Az internet legalábbis fordított almatortaként ismeri.
A francia partin, ahol azonban volt szerencsém Röfipingvin keze alá dolgozni, a vegasztroblogger, és Röfirokon Bede Anna szakácskönyvéből szemezgettünk dolgokat. (Nem, a reklámért egy buznyákot se kaptam, legnagyobb sajnálatomra.)
Itt egy elég nagy változtatással ez az étel már mint sós "sütemény" jelentkezett. Paradicsommal.
Ez volt a másik, amit a hagymáskrémizé mellé sütöttünk.

Mustáros-zöldfűszeres csirkemell saját kútfőből

- Ide a beígért húsommal! - vetette rám magát a barátnőm.
- Igenis! Mustáros-zöldfűszeres pác megfelel?
- Júúúúúúj! Az nagyon jól hangzik!
- Sült hagymával?
- Úúúúúú...
- Rizzsel.
- Háááááááh - nyáladzott szelíden.
- Zöldségekkel?
Igen hamar ki lettem terelve a konyhába, hogy kapjam össze magam, és készítsem el a hamhammot. Fejembe csaptam hát a szakácssipkám, felkötöttem hülye kis zöld köténykémet, és nekiálltam a pácolásnak.

Házi pizza, sokadik felszólításra

- Nem mondjátok, hogy hónapok óta két olyan emberrel lakok egy fedél alatt, akik tudnak pizzát sütni! - háborgott Zoltán, már nem első alkalommal. - Akkor hogyhogy nem ettünk még egyszer sem?
- De hát az maceráááás... - nyígtunk Ciccel.
- Gyúrni kell! Tészta! - tettem hozzá, mint megfellebbezhetetlen érvet. - De jól van. Csinálok.
- Dobok a becsületkasszába - mondta Zoltán.
Ebben meg is egyeztünk, úgyhogy feltűrtem ingujjamat, és önként visszatértem a kelt tészták poklába.

Watdafakksütemény tejföllel

Az édesség az emberiség alapköve. Nem épültek volna civilizációk, nem értünk volna el tudományos áttöréseket, és valószínűleg még mindig valamelyik fán csücsülnénk a szőrt bámulva a lábujjaink között, ha egy zseniális elődünk elő nem áll a desszert ideájával.
A sütemények aztán meghódították a világot. Hadvezérek borultak le nagysága előtt, Istenek buktak a porba egy-egy rafinált finomságtól, civilizációk épültek és hulltak az édességek körül.
A gond csak az, hogy a legtöbb süti macerás. Mármint hogy... meglepő bár, de sütni kell, amit eddig nem annyira kedveltem meg. Ezért aztán erősen hegyezni kezdtem a fülem, amikor a kolléganőm azt mondta, van egy egyszerű sütireceptje, amit viszont nemkell.
- Nagyon egyszerű - mondta. - Fogsz két nagy pohár tejfölt...
- Várjvárjvárj! - túrtam bele a zsebembe. - Hadd írjam be a telefo... hogy mit? Tejfölt?!

Találkozásom következik a bizarr édességgel.

Honvágycsillapító almás pite

Történt egyszer, hogy Ciccnyognak honvágya lett.
Előfordul az ilyesmi, habár szerintem igazán kitalálhatnák már a védőoltást ellene.
Nem túl vastagak a falak az albérletben, így akaratlanul is hallottam, mit beszélt skype-on az otthoniakkal. Az egyik, amit hiányolt, az otthoni ízek voltak. Példaként említve az almás pitét.
No ha csak ezen múlik, gondoltam, nem lehet az olyan bonyolult. Miért kellene azért Kaposvárig utazni, mikor egy teljesen működőképes és alig szériahibás gasztrobloggerrel él egy fedél alatt? Meg amúgy is... Ahogy Zoltán fejtette ki neki:
- Itthon vagy, baszod!
Gondoltam, meglepem hát vele.

Babosrakott ilyen mindenféléből

Két hete a lakótársaimmal és egy barátnőnkkel vacsorára voltunk hivatalosak. Fiatal háziasszonyunk és férje lasagnával várt minket, azelőtt pedig igen finom kelkáposztafőzeléket kosztolhattam náluk. No persze ez még azelőtt volt, hogy szakács-énem feltámadt volna poraiból.
- Hogy álltok a rakott krumplival? - kérdeztem aztán tőle facebookon.
- Az egy jó dolog! :)(: - jött a válasz.
- Na akkor majd a lasagnát azt törlesztem felétek.
És így ennyiben is maradtunk. Gondoltam, valamikor a hét második felében majd össze is ütök valamit, és meghívom őket vacsorára. De nem kapkodunk. Ejjráérünkarramég.