Botmixeravató pikáns sütőtökkrémleves

Ááá, a halloween. Az ünnep, amikor a hivatásos elégedetlenkedők előmásznak barlangjukból, meglátják a saját árnyékukat, és így sipítanak: "Majd akkor ünneplem ezt a hülye amcsi ünnepet, ha ők meg busójárást csinálnak."
Kevés nagyobb fasságot hallani az évnek ezen szakaszában, mégis megtelik ilyesmivel a facebook.
Noha trikortrítelni én se megyek (nyilván), egy töklámpást például mi a jóédesmariskáért ne lehetne kifaragni? Ami mókás, átvesszük, szt kész.
Még vagy egy héttel előtte voltunk, amikor Cicc azon kezdett nyünnyögni, hogy idén tököt kéne faragn. A kéné-ból hamarost fogunk-ot csináltam.
- Nesze, faragj! - vágtam le Ciccnyog elé egy 5 kilós példányt.
- Mi a franc ez?
- Sütőtök?
- Azt látom, de minek?
- Nem te nyígtál érte néhány napja?
- De hát az csak izé... ilyen költői kérdés... izé... felvetés volt.
- Most már csináld meg. A belsejét meg elkészítem valaminek. Van már botmixerem. Sütőtökkrémleves mondjuk?
Nem úgy lett. De ez nem akadályozott meg.

Háziasszony vs. gasztroblogger. A májgombócos húsleves titkai

Megtörtént a bemutatás. Mármint hogy a szülői részre.
Visszatértem a bográcsozás helyszínére, azonban ezúttal népes csipetcsapat helyett egy vizsgálóbizottság fogadott, mely egyetlen személyből, barátnőm édesanyjából állt. A tét nem volt kicsi: bekerülhetek-e a családba, vagy elásnak valamelyik bokor alatt, bejelentve, hogy elvesztem odafele menet.
A kötelező körök után (úgymint felessel és sörrel itatás, összetegeződés), a beszélgetés a másnapi menüre terelődött.
Aztán mielőtt észbe kaptam volna, már fel is ajánlottam szolgálataimat.
A vendégségben se tudtam kibújni a bőrömből. 

Frankfurti leves occsóvirsliből

A frankfurti leves elkészítésének nincs különösebb története. Rám jött, hogy főzni kellene ilyesmit, ugyanis ez is egyike azon leveseknek (tény: sok van) amit mértéktelenül tudok pusztítatni, ha a közelébe engednek. Ha nem, akkor pedig átverekszem magam az ellenséges frontvonalakon a lábasig.
Mivel ilyet sem kapok már csak úgy ám akárhol (mármint hogy helyettem nem készíti el senki) úgy döntöttem, összedobom magamnak, esetleg a lakótársaimat is megkínálom, ha rendesen viselkednek.
Vagy nem. Ennél a levesnél fennáll ugyanis a veszély, hogy magam elé veszem a fazekat, kiakasztom az állkapcsom, magamba döntöm az egészet, aztán diszkréten meghalok.

Tejszínes hagymaleves cipööööizézsömlében

- Ez mi ez? - bökdöste a vámpír múminos kiskanalával a hagymadarabkákat. - Fokhagyma, mi?
- Nem tettem bele fokhagymát... - sóhajtottam.
Gyanakodva szagolgatta legújabb kreációmat.
- Akkor mit érzek furcsát? Tuti fokhagyma van benne.
- Kóstold meg!
- Meg akarsz mérgezni!
- Szerintem a szerecsendiót érzed.
- Neeeemmeremmegkóstolni!
- Ne nyivákolj, egyél!
Nagy nehezen letuszkoltam egy kanállal lakótársam torkán, mire rájött, hogy hé, hát az egész finom.
Elszomorít, hogy még mindig nem hisznek az aranykezemben...
Pedig az eddigi eredményeim... ugyehát...

Korhelyleves hosszadalmasan (ugh...)

Csóró vagyok, mint a templom egere (nem a katolikusé, azok ilyen pici ferrarikkal járnak a hívek adományaiból) úgyhogy úgy gondoltam, kerítek valami TÉNYLEG occsó receptet, amihez alig kell valami, és talán finom is.
Találtam is egy érdekeset. Hogyaszongya nekem, "korhely leves." Ezt nekem találták ki. Aztán szembesültem vele, hogy ez az a káposztás borzalom, amivel apám karácsonykor szokott volt mérgezni annó. No sebaj, megkérdeztem lakótársaimat, érdekelné-e őket a dolog.
- Fujj - mondta Zoltán.
- Blöe - mondta Ciccnyog.
Magamra maradtam.