Guacamole tortillával sorozatnézéshez

- Nézzünknézzünk Walkingdeadet! - ugrált körbe Bubi.
- Jól van, zombuljunk - adtam be a derekamat.
- Megmegmeg, vegyünk hozzá chipset is!
- Oké.
- Meg valami mártogatóst, és úgy nézzük!
- De... miért nem csinálunk inkább? - vetettem föl.
- Mit? Mártogatóst?
- Ja. Avokádókrémet. Meg tudod mit? Gyártok chipset házilag. Sőt, nem is! Rögtön tortilla chipset! Aztán zavarjunk le egy évadot.



- Volt nálunk nemrég egy mexikói fiú - mondta egyik kolléganőm. - Konkrétan csak nézett, hogy mi hogy készítjük itt Magyarországon a Guacamolét. Azt mondja, "minek bele lilahagyma? Otthon mi azt nem ismerjük! Fokhagyma meg alig kell bele! Az a lényeg, hogy avokádóízű legyen, azok meg elnyomják!"
- Ühüm, ühüm - bólogattam sűrűn, és raktároztam az információt elfele.
Az egyetlen gond csak az volt, hogy ez a beszélgetés azután történt, hogy megcsináltam a saját szószomat...
...
Fuck.

Hozzávalók: 

• 2 érett avokádó
• 1 kisebb kockázott lilahagyma (ezek szerint elhagyható)
• 1 paradicsom, aprítva
• 1 kis chili (jalapeno)
• 2 evőkanál citromlé
• 2 evőkanár koriander
• 2-3 gerezd fokhagyma (a fentebb vázoltak alapján ennyi kurvára nem kéne bele)
• 0,5 teáskanál só
• negyed teáskanál oregánó
• bors

Szóóóóval... előzetes ismeretek híján hagymákkal csináltam.
Először az avokádókat vágtam ketté. Mert hogy nem hallgattam a zöldséges nőre, aki mindenáron rá akart beszélni, hogy kenjem a bőrömre meg az arcomra, merhogy az olyan jóóóóó.
Há hadd egyem már meg, jó? kthxbye.

 A magokat kivettem, a gyümölcshúst egy kiskanállal kikapartam a héjából.

Villával összezúztam, majd rátettem az aprított lilahagymát. Ezt összekavartam.

Ekkor került bele a só, a bors, az oregánó, a citromlé, valamint a koriander.
Na... hát a korianderrel az a helyzet, hogy a levelét és a magjait is használják fűszerezésre. (Igen, szorgalmasan olvasom a Konyhalecikont, amit Toystól kaptam, és már tökokos vagyok...) Feltúrtam az egész tecsót, de csak a magokat találtam. Márpedig gyanítom, hogy a recept a zöldjét igényelte volna.
Mindenesetre ezúttal megismerkedtem ezzel a fűszerrel is.
Hátööö...
Citrusos.

Ez eddig faszául zöld volt. Beleaprítottam a paradicsomot.

Énszerintem úgy kellett volna csinálni, hogy ennél is sokkalta kisebb kockákra vágom, aztán egészben hagyom benne. Azonban elkövettem azt a hibát, hogy krémesíteni akartam a krémet, ezért ráeresztettem a botmixeremet.
Az állagot meg is kaptam, ám a szétbarmolódott paradicsom kissé besötétítette a szószt. Vagyis hogy nem volt már annyira világosszöld.

Meg asszatírták a kommenthuszárok, hogy ha belerakjuk az avokádókrémbe a magot, akkor tovább friss marad.
Én ugyan nem értem ez hogyan is működik, mindenesetre beledobtam a közepébe. Aztán lefedtem fóliával, és beparancsoltam a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek.

Jöhet a torilla chips.

Hozzávalók: 

• 10-12 dkg kukoricaliszt
• 10-12 dkg búzaliszt
• 2 evőkanál olaj
• 1-2 kanál mexikói fűszerkeverék

Összekevertem a kétféle lisztet a fűszerkeverékkel, aztán lemértem. (Használjuk a mérleget, ha már van.)

A 2 evőkanál olajjal meg némi langyos vízzel kellemesen rugalmas tésztát gyúrtam. Igyekeztem nem anyázni, de ez a tészta ezúttal nem ragadt.

Próbáltam a lehető legvékonyabbra nyújtani. (Nem nagyon ment.) A formára nem különösebben ügyeltem. Úgyis fel lesz szecskázva az egész a francba.

Több etapban sütőpapírra rendezgettem a háromszögszeleteket, (legalábbis többé-kevésbé háromszögre emlékeztettek, de voltak köztük megnemmondommilyenéderek is) megkenegettem a tetejüket olajjal, aztán 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt kellemesen barnára sütöttem őket.

Na eeeezzel elég sokáig baszakodtam. Lett vagy 3-4 tepsivel. A végén már eluntam az életem. Bubinak persze jó volt, aki bevette magát a laptopom mögé blogolni, de én csak a falat bámulhattam. Ki kellett volna vinni egy könyvet a konyhába, de féltem, hogy túlságosan belemerülök, aztán a falatkák odaégnek.
Csak néhány lett nagyon barna, a többit azonban így sikerült idejében elcsípni.
Nem olyan, mint a bolti, amit rosszabb helyeken 600 forintért vesztegetnek, meg aztán nyújthattam volna még vékonyabbra is, de azért egy elég kellemes cuccot kaptam. Mártogatni tökéletes volt.

Felkészültem.
Most már jöhet a zombiapokalipszis.