Háziasszony vs. gasztroblogger. A májgombócos húsleves titkai

Megtörtént a bemutatás. Mármint hogy a szülői részre.
Visszatértem a bográcsozás helyszínére, azonban ezúttal népes csipetcsapat helyett egy vizsgálóbizottság fogadott, mely egyetlen személyből, barátnőm édesanyjából állt. A tét nem volt kicsi: bekerülhetek-e a családba, vagy elásnak valamelyik bokor alatt, bejelentve, hogy elvesztem odafele menet.
A kötelező körök után (úgymint felessel és sörrel itatás, összetegeződés), a beszélgetés a másnapi menüre terelődött.
Aztán mielőtt észbe kaptam volna, már fel is ajánlottam szolgálataimat.
A vendégségben se tudtam kibújni a bőrömből. 

Resztelt máj, életem szerelme

Noha gyöngéd viszonyban állok a különböző fotoszintetizáló zöldségfélékkel (a számítógép előtt bejelentett tartózkodási hellyel rendelkező kocka haverom nem ebbe a kategóriába tartozik) és barátnőm is van, de be kell vallanom valamit. A szívem egy különleges csücskét sem ember, sem állat, sem kaja nem foglalhatja el. Az ugyanis a csirkemájnak van fenntartva, örökbérleti joggal. Tudom, hogy egy nap meg fogunk szökni, és egy trópusi szigeten fogunk megöregedni örök boldogságban, békességben, szeretetben...
Na jó nem. De azért kurvára imádom a májat.