Resztelt máj, életem szerelme

Noha gyöngéd viszonyban állok a különböző fotoszintetizáló zöldségfélékkel (a számítógép előtt bejelentett tartózkodási hellyel rendelkező kocka haverom nem ebbe a kategóriába tartozik) és barátnőm is van, de be kell vallanom valamit. A szívem egy különleges csücskét sem ember, sem állat, sem kaja nem foglalhatja el. Az ugyanis a csirkemájnak van fenntartva, örökbérleti joggal. Tudom, hogy egy nap meg fogunk szökni, és egy trópusi szigeten fogunk megöregedni örök boldogságban, békességben, szeretetben...
Na jó nem. De azért kurvára imádom a májat.

Pincepörkölt bográcsban, vidéken

- Szia hús...
- Szia Ross. Rég találkoztunk.
- Igen... Jól nézel ki.
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. Mintha fogytál volna... Biztos a sok zöldség.
- Te is tudod; anyagi lehetőségeim nem teszik lehetővé, hogy tartós viszonyt folytassak veled. De hidd el: nagyon hiányoztál.
- Nem tudom, képes leszek-e megbocsátani hűtlenkedéseidet.
- Rengeteget fantáziáltam rólad.
- Ne mondj ilyeneket...
- Igen, gyengéd szálak fűznek a karfiolhoz és a csicseriborsóhoz, a spenótba és a brokkoliba talán kicsit szerelmes is vagyok, de közben soha nem tudtalak kiverni a fejemből.
- Ó, Ross... ne...
- Magamban akarlak érezni!
- Elgyengülök...
- Gyere ide, bébi...!
Omnomnomnom nyamm csamm csamm cupp cupp nyam. 

Próbáltam diszkréten beszélgetni az asztalon kéjesen heverő négy kiló marha- és a két kiló disznóhússal, de nem nagyon ment. Viszonyunk alighanem szemet szúrt a társaság tagjai számára.
- Ez egy fura ember... - hallottam valahonnan hátulról.

Borsópörkölt jóóóóó szaftosan

Most vagy nálunk van nagyon nagy vendégjárás alapjáraton (elképzelhető) vagy valahogy megneszelték a jónépek, hogy elkezdtem főzni. Mert hogy mióta megnyitottam a blogot, egyszer sem volt olyan, hogy a főztömet egyedül kellett volna elfogyasztanom. Valaki mindig akadt a kóstolásra. A lakótársaim persze nyilván, de hogy azon túl is. Sőt, a jövő hétre az egyik barátnőm már be is nyújtotta rendelését: Tökfőzelék. Mert hogy olyat utoljára régen evett vidéken a nagymamájánál. Nédda, még a végén lakáséttermet nyitok itt.

A következő kaja megint úgy készült, hogy vendégségbe jöttek hozzánk, aztán meg akartam kínálni őket valamivel. Egy pár jött hozzánk, régi barátom, illetve egy viszonylag frisebb barátnőm, akik néhány hete egy párt alkotnak. Az, hogy rajtam keresztül ismerték meg egymást, valahol legyezgeti az önérzetemet, úgyhogy igencsak bejáratosak hozzánk. A lánnyal könyveket csereberéltünk, a sráccal boroztunk. Aztán mondtam nekik, hogy ha maradnak még egy kicsit, összedobok valami gyors vacsorát. Ez lett belőle.