Házi pizza, sokadik felszólításra

- Nem mondjátok, hogy hónapok óta két olyan emberrel lakok egy fedél alatt, akik tudnak pizzát sütni! - háborgott Zoltán, már nem első alkalommal. - Akkor hogyhogy nem ettünk még egyszer sem?
- De hát az maceráááás... - nyígtunk Ciccel.
- Gyúrni kell! Tészta! - tettem hozzá, mint megfellebbezhetetlen érvet. - De jól van. Csinálok.
- Dobok a becsületkasszába - mondta Zoltán.
Ebben meg is egyeztünk, úgyhogy feltűrtem ingujjamat, és önként visszatértem a kelt tészták poklába.

Ez a kaja lassan ott van mindenütt. Nem lehet úgy lemenni egy aluljáróba, hogy ne verje ki az ember szemét mindenféle szeletárus a portékájával. Lassan olyan alapélelmiszerré válik ez idehaza, mint egykor a zsíros deszka. Meg hát aztán könnyen beszerezhető még a befordult jónépeknek is, mert már telefonon se kell interaktolni a pizzériával, gombnyomásra hozzák a cuccost.
De azért csak jó időnként otthon megsütni saját magunknak.
Habár macerás.
Meg elég sokminden kell hozzá...
Bákker, maradtam volna a rendelésnél, de hát fejlődni akarok, vagy mi a szösz.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 5 dkg élesztő
• 1 mokkáskanál só
• 1 mokkáskanál cukor
• 2 evőkanálolaj
• jó nagy csipet oregánó
• annyi langyos víz, hogy összeálljon a tészta

A szószhoz:

• 1 kis sűrített paradicsom
• 1 gerezd fokhagyma 
• 1 vöröshagyma
• paradicsomlé, vagy ketchup
• olaszos zöld fűszerek, ami tetszik (oreganó, bazsalikom,  koriander, stb)

Feltétnek meg ami jól esik. Sajt mindenképp.

Az elején semmi mást nem csináltam, csak összedobtam egy keverőtálba a lisztet, belemorzsoltam az éleszőt, rászórtam a cukrot, a sót, kapott két evőkanál olajat, meg a tetejére szórtam az oregánót.  

Aztán okos voltam. Ugyanis kitöltöttem egy pohárba a langyos vizet, de mindig csak egy kicsit lottyingattam hozzá. Igyekeztem hatodik érzéket növeszteni, és eltalálni a tészta állagát.

Amikor úgy vélekedtem, hogy kellemesen se nem ragad, se nem porhanyós, letakartam, és hagytam kelni.

Amíg a tészta gondolkozott, hogy feljöjjön-e, avagy nem-e, elkészítettem a saját fejlesztésű szószt.
Ehhez ugyanis nem volt írott iránymutatóm, hanem saját kútfőből dolgoztam. Mivel azonban a végeredmény meglehetősen jó lett, meg merem osztani a nagyérdeművel.

Kevés olajon pirítottam a felkockázott vöröshagymát. Amikor már üveges volt, rádobtam az apróra felkockázott (eszközzel rendelkezők préselhetik is) fokhagymát, és pirítottam kicsinyég. Aztán összekevertem a kis doboz sűrített paradicsommal, és enyhén megsóztam. 

A patiszonos lecsónál már rám pirítottak egyszer, hogy nem mindenki viseli olyan könnyedén az akut kapszaicinmérgezést, mint én, úgyhogy csípőset nem tettem bele, habár ha magamnak csinálom, biztos hogy megy bele egy kis csípős szósz is.
Ezúttal azonban csak paradicsomlével engedtem fel a sűrű paradicsomszószt. Végre el tudtam használni egy fél üveggel barátnőm anyukájának ajándékából.
A végén szórtam rá a fűszereket. Előre készített fűszerkeverékkel dolgoztam, mert méne
A paradicsomszósszal csak annyit kell vigyázni, hogy egy szemét jószág, ezért aztán fröcsög összevissza mindenfelé a nagyvilágba. Menő srácok ne ilyesmivel akarják elkápráztatni a csajukat, vagy legalábbis ne ingben álljanak neki.

A megkelt tésztát aztán szépen kihúztam egy lelisztezett tepsire. Eltaláltam az állagokat, úgyhogy viszonylag keveset anyáztam, jelentősebb probléma nélkül beterítettem a sütőlapot. Be kell vallanom, elég dizájnosan nézett ki, ahogy az oreganodarabkákat felfedeztem a tésztában.

Magamnak félretettem egy adag tésztát, mert tudtam; amint megsül egy pizza, rohanhatok is dolgozni. Úgy voltam vele, hogy én a magam harmadát este kényelmesen megsütöm és megvacsorálom.

No, innen már aztán már tényleg csak rétegezni kell a rávaló finomságokat. 

Szósz:

Tetszőleges husimusi (csóró vagyok ezé occsó "sonka")

Zöldségek! A borsó+kukorica kombóval nem lehet nagyon mellélőni...

És akkor a végére a sajt.
Jókat kacarászom magamban, amikor parmezánt írnak a pizzára. Örülök, ha occsóé jutok trappistautánzathoz.

Végül be a sütőbe, 15-20 percre.
Éshááááát... egy kicsit megpirítottam. Fél óráig hagytam benn.

- És akkor ebből lehet enni...? - nézegette Zoltán, miközben én melóhoz öltöztem.
- Persze. Felezd el Ciccel.
- Na és te?
- Én raktam félre magamnak tésztát, este kisütöm, ha hazajöttem.
Este hazaérve izgatottan toppantam be Zoltánhoz.
- Na milyen volt?
- Háááááát... - felelte. - Jó volt, de azért nem életem legjobb pizzája.
- Mi baj volt vele? - szontyolodtam el.
- A tésztája olyan...
- Kissé mintha száraz lett volna! - kiabálta ki Cicc a szobájából. - De azért jó volt! Nem azért mondom! De na!
Lógó orral készítettem el a saját adagomat. Aztán amikor beleharaptam, felháborodva kiabáltam Ciccnek, hogy márpedig ez igenis jó tészta!

A titok valószínűleg abban áll, hogy az én tésztám sokkal tovább pihent, volt ideje még kelni egy kicsit, valamint, ahogy a sajton is látszik, legalább tíz perccel kevesebb ideig sütöttem.
A recept nem rossz, én voltam a béna.
De legközelebb már tudom, mire kell ügyelni.