A mitmegnemteszekabarátnőmért-torta (kávékrémes-piskóta)

Október. A születésnapok időszaka.
Kilencedikén a barátnőm, Bubi, tizenhatodikán lakótársnőm, Ciccnyog, huszonötödikén én kerültem sorra.
- Te most komolyan azt akarod, hogy oroszkrémtortát süssek neked? - hüledezett Cicc.
- Egen. - hagytam rá. - Én pedig Bubinak sütök valami finomat.
- Kávésat! - lelkendezett barátnőm.
Ezt így el is határoztuk, hogy körbesütük egymást.


Az internet számos kávétortareceptet kínált. Amiben több hozzávaló volt, mint ameddig el tudtam számolni, azt elegánsan átugrottam. Amiben ilyen mascarpone, meg mindenféle firlefranc szerepelt, az se érdekelt. De találtam egy meglehetősen egyszerűnek tűnő leírást.
Mármint... gyakorló háziasszonyoknak egyszerűt. Nekem egy rémálom.
- Sziaaaaaaaaa - közeledtem Ciccnyoghoz.
- Na, ez akar valamit...
- Itthon vagy?
- Nem látod?
- Mármint itthon leszel?
- Nem. Kimegyek sétálni a Margitszigetre.
Lefagytam.
- Akkor egyedül kell tortát csinálnom?
- Láttad, hogyan készítettem a csokitortát. Meg tudod oldani.
- Hát jó... Ints búcsút a konyhának.

Hozzávalók:

A tésztához: 

• 6 tojás
• 12 dkg kristálycukor
• 6 ek víz
• 14 dkg finomliszt

A krémhez: 

• 0,5 - 1 dl kávé
• 2 dl tej
• 3 ek rétesliszt
• 6 tojássárgája
• 15 dkg cukor
• 25 dkg Rama 

Na jó... hát essünk neki.
Először is szétválasztottam a tojásokat. Macerás dolog, de ezt is meg kell csinálni.

Itt matematikai nehézségekbe ütköztem.
A krém ugyebár a tojásoknak csak a sárgáját igényli, míg a tészta 6 egész tojást kér. A krémhez felhasznált tojások fehérjéje konkrétan hibádzik a képletből. Most ilyenkor...? Öntsem ki?
Azt azért nem akartam, úgyhogy megpróbáltam összedobni egy egyszerű tojáskrémes sütit, amit úgy elbasztam, hogy jobban se kell, borítsa hát a feledés jótékony homálya, és lépjünk tovább a krémhez.

A tojássárgáját habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a 3 evőkanál réteslisztet.

A friss, forró kávét beleöntöttem a két deci tejbe. Amikor fellfort, hozzáöntöttem ezt a tojásos keveréket, és addig főztem, amíg sűrű, krémes állaga nem lett.

A tűzről lehúzva megvártam amíg egy kicsit hűl, aztán belekockáztam a margarint.

Ez beleolvadt, úgyhogy elkevertem benne. Sűrű, kellemesen kenhető állagú, és lágyan illatozó kávéízű bevonó letta végeredmény.

Na akkor már csak olyasvalami kéne, amire ezt rákenhetem.
Naaszongya hogyaszongya, mit ír a recept? Hogy készítsek 6 tojásból piskótát, és kész.
...
Köszönöm szépen.
DE HOGY???
Mé nem lehet ezt odaírni? Miért hiszik azt, hogy én ezt vágom?
Külön kellett utánakeresni a piskóta receptjének, ám ekkor rájöttem, hogy hohó, ezt én már láttam. A melles csokitorta esetében, amikor Ciccnyog körül sertepertéltem, valami hasaonló készült. Bár az interneten talált receptben voltak apróbb módosítások, (és szerintem Cicc felzabálta a kakaóját, mert sehol sem találtam, hogy lophassak belőle) úgyhogy apróbb módosításokkal kellett elkészítenem.

Na, nézzük azt a receptett...
Először is el kell választani a tojásokat. Ez eddig ment. Aztán pedig...
- A tojásfehérjét sűrű habbá kell verni - írta vala.
- WELCOME TO HELL!!! - hallottam én, autentikus metálzenét képzelve a sátáni hörgés alá.
Nekiálltam, de 15 perc kőkemény habverés után úgy voltam vele, valamivel talán fel kellene dobni ezt az elég monoton melót. Igyekeztem különböző ritmusokra verni a tojást, majd ezt is felturbózva elkezdtem különféle idiauta táncmozdulatokat lejteni a konyhában fel s alá, hónom alatt a tálkával. A koronát akkor tettem fel az egészre, mikor ukrán népdalt handabandáztam fullhangerőn.
A kutyasétáltató néni eléggé meg volt illetődve az ablak alatt. Tartottam a szemkontaktust, miközben lassan leengedtem a redőnyt...
Nyavalyás földszinti konyha.
De a tojásfehérjém elég jó minőségű lett, vagyishogy megmaradt a fejre fordított tálkában.

És akkor tovább?
"A tojást összekeverjük a cukorral, hozzáadagoljuk a 6 evőkanál vizet, aztán legalább 15 percre betesszük a robotgépbe."
- A szopóálarcot ne vegyem fel? - morogtam, és előtúrtam a kézi habverőmet.
Vertetek már 25 percen keresztül tojásfehérjét és további 15 percen át sárgáját kézzel? Én igen. Közben rájöttem az élet értelmére. De nem mondom el. Megtartom magamnak az epifániát. Megdolgoztam érte.

Amikor már betonkeménységű volt az alkarom, szép lassan elegyítettem a kétféle habot, és egy jóféle, laza tésztát kaptam, amit már csak bele kellett csorgatni a tortaformába. (Stílszerűen szívecskés. Mer' ilyen van itthon Ciccnyognak. De eladhatom magam vele romantikusnak.)

Kb. 200 fokra (4-es fokozat) melegítettem a sütőt, aztán betoltam szépen.

Mivel nyitogatni nem nagyon mertem, az üvegen keresztül próbáltam kukkolni, hogy barna-é már a piskóta teteje. Mikor úgy véltem, hogy igen, ellenőrizni akartam a végeredményt, ám ekkor szembesültem konyhám újabb hiányosságával.
- Nincs hústű! Nincs hústű! - kiabáltam, és fel-alá szaladgáltam a lakásban, mint a fejetlen csirke.
Végül aztán egy kiskés mellett döntöttem, azt szúrtam bele. Nem tapadt rá. Jónak tűnt. Túl jónak. Gyanús volt...

Eztet tálcára borítottam, aztán előkészítettem a fogselymet.

Lehet hogy egy kis sütőpor nem ártott volna bele, de ezt csak egy másik verzióban találtam meg, de nem volt ez rossz így sem...
A fogselymet körbetekertem a szivecskén, aztán szép egyenletesen kettéhasítottam két egyforma lapra. Ezt aztán már csak meg kellett kenni a kávékrémmel.

Összeraktam a két felet, és a tetejét is bekentem ezzel a kávékrémes bevonóval, majd betettem a hűtőbe néhány órára pihenni.
Tekintve, hogy a fél országon át kellett még autóztatni, a díszítéssel nem nagyon vaciláltam. Úgy véltem, az is isteni csoda lesz, ha egy darabban, különösebb károsodások nélkül sikerül eljuttatni a célhoz.
Végülis aztán egy faládából elég masszív keretet sikerült ácsolnunk neki Tomival, ami az utazás időtartamára elég jól rögzítette a tálcát.
Amikor megérkeztünk vidékre, barátnőm bátyja behurcolta a csomagokat, én pedig elővettem a zsebemből a tejszínhabot, és gyorsan fújtam rá valami egyszerű mintát, mielőtt bevittem volna a házba.

- És ezt ki csinálta? - kérdezte barátnőm anyukája.
- Én e! - húztam ki magam.
- Tényleg? - csodálkozott el. (Bizonyára nem nézte ki belőlem, a múltkori húsleveses téblábolás után, hogy teljesen egyedül össze tudok rakni egy tortát.)
- De biz ám.
- Ennek kávéíze van... - jegyezte meg barátnőm.
- Kávétortát kértél. Milyen legyen?
- Hát jó, csak... Nem gondoltam volna, hogy tényleg megcsinálod.
Istenem... T_T Pedig tudok én, ha akarok.