Egyszerű csokitorta mellekkel

A hétvégén egy kis házibulit tartottunk. Az egyik lánynak a napokban volt a születésnapja. Úgy gondoltuk, a közösen vásárolt ajándékkönyv mellé egy kis tortát is kellene csinálni neki. Így lánylakótársam kezdeményezésére bevettük magunkat a konyhába, hogy összedobjunk valamit.
Az édességsütés számomra egy teljesen ismeretlen terület, így ezúttal mint kukta működtem közre. Reszortom az adogatásra, a kevergetésre és a nemlábbalattlevésre korlátozódott. A megfigyelőként való részvétel miatt egy kissé talán szárazabb lesz ez a poszt, mint az eddigiek...
Viszont cserébe lesz a posztban fanservice a kezdő férfiszakácstársaimnak.

- Kezdjük a sütést.
- De nem ám úgy akárhogy! - mondtam a tetovált lánynak, és lesöpörtem az asztalt. - Először is ide nekem a cuccokat. Fényképezni kell. 

Hozzávalók a piskótatésztához:

• 6 tojás (piskóta)
• 6 ek (evőkanál) kristálycukor
• 5 ek liszt és 1 ek kakaó (Kakaó nélkül 6 ek liszt)
• késhegynyi sütőpor

A tojásokat először is el kell választani. Ez úgy történik, hogy magánnyomozót fogadunk, és ráállítjuk a sárgájára. A nyomozó lefényképezi, ahogy a tojássárgája egy adag cukorral csalja a tojásfehérjét valami lepukkant motelszobában. Fehérje beadja a válópert és elválnak.
Ha ez macerás, akkor lehet úgy is, hogy a tojáshéj segítségével választjuk szét őket.

Ha sikerült az elválasztás, a rugósizé segítségével (véleményem szerint ennek kellene a hivatalos elnevezésének is lennie) kőkemény habot verünk a tojásfehérjéből.

Bár a munka macerás, ezt mégis érdemesebb lányoknak végezniük.
Meeeeeert jól néz ki.

A tojáshab akkor jó, ha a rugósizé, fakanál, vagy akármi más megáll benne. No persze, ha valaki nem oly' csóró háztartást vezet, mint mi, használhatnak robotgépet is. Kicsit eccerűbb.

A tojássárgáját a hat evőkanál kristálycukorral sűrű, sukros masszává keverjük. Úgy, hogy jó krémes legyen. Utána beletesszük a lisztet, a kakaót, a sütőport, és ezeket is összebaszkuráljuk. Távoltartjuk a macskát, aki odagyűlik az édes illatokra.

Ebbe a masszába öntjük bele a kemény tojáshabot, és fakanál segítségével néhányszor átforgatjuk, hogy összekavarodjon, de lehetőleg anélkül, hogy a habjellege összetörne. Laza csuklómozdulatok, uraim, erre edzettünk egész életünkben!

Az így elkészült csokihabot formába öntjük (ez esetben tortaformába,) és bedugjuk a hármas fokozaton előmelegített sütőbe. (Ez normális sütőkön 180°C. Az illúzió kedvéért mi is odacsavartuk, habár úgyis egy lángon süt. Imádkoztunk.)
Körülbelül 20-25 perc alatt kell megsülnie. Egy hústű segítségével ellenőrizhetjük a tészta állagát. Ha a tű finoman beleszalad, anélkül, hogy tészta ragadna rá, akkor nagy valószínűséggel jó lesz.

Eddig jól néz ki...
A kenőanyaghoz a következők kellenek:

A két csomag csokipundingport összeforraltuk fél liter tejjel. Miután jól megsűrűsödött, megvártuk, hogy teljesen kihűljön. Esetleg langyosra, mondanám én, de rám nem kell hallgatni. Mivel a következő lépés az, hogy a z összetört kockamargarint 5-10 evőkanál porcukorral összetrutymózzuk a pudinggal. Gondolom én, ha a puding picit langyosabb, talán könnyebben elolvad a margarin.

Nem is lett rossz. Mindenesetre utána ujjal kidisznólkodtuk a keverőtálat.

Aztán ezt csak szét kell kenni a félbevágott tortalapok között, aztán a tetejét is szép egyenletesen.
Most már csak egyetlen lépés volt hátra.
Egy kép a kész tortáról. Mivel azonban külsőre semmi cicoma nem volt rajta, mi több, meglehetősen egyszerű éteknek tűnt, ahhoz képest, mi szopás van vele...
Fel kellett dobni valamivel a képet.