Naugrád megyébő gyüttem. A nagyanyai ágam (állítólag) a Felvidékről származik. Fiatalabb koromban persze nem nagyon figyeltem fel a gasztronómiai érdekességekre, az azonban feltűnt, hogy mintha viszonylag gyakran lenne nálunk sztrapacska. Nem bántam, jó volt az. Aztán mikor egyszer Szlovákiában jártunk osztálykiránduláson, a jónépek odáig voltak, hogy hú meg há, itten lehet sztrapacskát enni, micsoda helyi szpesölitét. Én meg csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Mi ebben az extra? Annyira azért nem egy nagy vaszisztdasz. De úgy tűnt, valahol mégis.
Aztán miután már senki sem gondoskodik rólam, vagy főz rám, a sztrapacska kissé eltűnt az életemből. Kissé úgy egyáltalán teljesen, mert miért is csináltam volna? Macera, meg nokedliszaggató kell hozzá, eddigi konyháimból az meg hiányzott. Most azonban legnagyobb meglepetésemre előkerült egy a fiókból.
Nosza, akkor essünk neki!
Nosza, akkor essünk neki!