Először azzal kell kezdenem, hogy ismét beszélő viszonyba kerültem apámmal. Ezáltal haza jutottam, és mint ilyen, engedélyt kaptam arra, hogy kipakoljam a kamrát.
- És akkor mit vihetek el innen? - érdeklődtem a telefonban, miközben a kamrában tornyosuló, húgom által sose használt eszközöket néztem.
- Amit akarsz - biztosított apám.
Szó szerint vettem.
Bepakoltam egy mély üvegtepsit, valamint egy zöldségpárolót, aminek körülbelül egy éve igen nagy hasznát vettem, amikor még otthon laktam vidéken, és elhatároztam;fogyok 20 kilót.
Valamint legnagyobb meglepetésemre előkerült az a kerámiabevonatú tepsim, amit valakitől kaptam valamikor, de akkoriban nem foglalkoztam komolyabban a sütögetéssel, így körülbelül egyszer használtam. Most örültem, mint majom a farkának.
Bubival ezeket felcígöltük Pestre.
A másik beszerzésemet magamnak köszönhetem, és különösebb sztorija nincs. Bubival kolbászoltunk a Tescoban, és ismerkedtünk az Erzsébet utalvány rejtelmeivel, amiből eltartható szárazárut meg konzerveket akartunk spájzolni. Aztán megláttam, hogy a konyhai részlegen 2000 forintra van árazva egy hatalmas, hőálló üvegtepsi. Egyetlen darab volt belőle. Miután átforgattam, és mindenféle áltudományos vizsgálatnak vetettem alá, megállapítást nyert, hogy nem repedt, nem fog felrobbanni a sütőmben, és valószínűleg nem átbaszni akarnak vele (habár ezt manapság sosem lehet egyértelműen megállapítani.) Így ez is hazakerült hozzám.
Jöhetnek a tepsis mindenfélét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése